Feed on
Posts
Comments

Július 12-én, a nyári gyakorlat első napján izgatottan érkeztünk meg Csíkfalvára, a Tündér Ilona vendégházhoz. Csomagunk valamely rejtett zugában az egy hétre felpakolt ruhák és kellékek mellett ott lapultak félelmeink, elvárásaink, reményeink és kiváncsiságunk.
A feladatok tisztázása után kételyt véltem felfedezni társaim szemében. Azt hiszem a feladatok elvégzése mindannyiunk számára kihívást jelentett. Végül fölülkerekedtünk gátlásainkon és a falubeliek vendégszeretete és kedvessége eloszlatta szorongásainkat. Minden egyes házzal bátrabbak lettünk és a vendégházhoz visszatérve izgatottan számoltunk be egymásnak élményeinkről. Mindenki boldognak látszott és úgy tűnt a kezdetben megmutatkozó félelmeinknek nyoma sem maradt. Vidáman osztottuk meg tapasztalatainkat, és áhitattal ittuk magunkba egymás szavait.
A közös étkezések, azok előkészítése, a finom étkek felett elhangzó mókás történetek mind-mind közelebb hoztak minket egymáshoz, és azt éreztük, hogy mostantól már nem csupán osztálytársak vagyunk, hanem barátok. Internet és sokszor térerő hiányában a jó hangulat biztosítása csupán rajtunk múlott (na meg a házigazda jó borán). A késő esti, éjszakába nyúló éneklés, az éjszakai szekér út és az elalvás elötti beszélgetések és mókázások alkalmával egyre szorosabbra fűztük barátságunkat.
Megosztottuk a munkát és sok újdonságot tudtunk meg egymásról. A hét elteltével az is kiderült, hogy ki az akire kicsit többet kell várni a zuhanynál, ki az aki a legtöbb népdalt tudja, akinek a legjobb hangja van, aki szépen tud hajat fonni, aki rajong a csárdásért, aki imádja a házi tejet és a málna lekvárt. Igazi közösségkénk viselkedtünk és számos szép emlékkel, új tapasztalattal és csodálatos élménnyel intetünk búcsút Csikfalvának.

Deac Csilla-Noémi

A Csíkfalván eltöltött napok legtöbbet mondó kijelentése így hangzott: „Ezt a hetet nem nyári gyakorlatnak kéne nevezni, hanem fonó tábornak.” Van ebben némi igazság, hiszen az első naptól az utólsóig az arra járók a Sapientiás diáklányok hajkoronáit is megcsodálhatták.
A diáklányok hajának szépségéről hozzáértő kezek gondoskodtak. Az átmeneti fodrásznőink mindannyiunknak örömet okoztak tudásukkal, és persze türelmükkel. A változatos hajfonatokért sorban álltunk, mindenki arra várt, hogy az ő fejére is valami különleges fonat kerüljön. Ez a munka nem csupán hozzáértést és türelmet, hanem kreativitást is igényelt, hiszen nem csak egyszerű hármas fonást, hanem a hajfonatok ezer féle variációit láthattuk. Az egész hetet az elmúlt korok divatját idéző frizurák színesítették. Habár elsődleges célunk nem az volt, hogy a falubeli bácsik szívesebben beszélgessenek velünk a frizuránik miatt, mégis remélem, hogy ezek a frizurák jó érzéseket ébresztettek a falubeli emberekben, eszükbe juttatva fiatalságukat. A hajfonatok készítése az unaloműzés egyik visszatérő motívumaként is jellemezhető. Így utólag visszagondolva nem tudom eldönteni, hogy beszelgetés közben hajat fontunk, vagy hajfonás közben beszélgettünk, hiszen mindkettő elég fontos szerepet kapott a kikapcsolódásban.
Mindenkinek ajánlom, hogy mielőtt táborba megy, tanuljon meg fonni, vagy legalábbis ne vágassa le a haját, hiszen kitűnő időtöltés lehet a hajfonatok készítése. A fiúk meg vigyenek magukkal kártyát vagy focilabdát, hogy amíg a szemeket gyönyörkodtető hajkoronák elkészülnek, addig se unatkozzanak!

Simon Mária Magdolna

Beszélgetés Pali bácsival. 2010. október 22.
A beszélgetést rögzítette, szerkesztette Gagyi József

És jókedvű
Min gondolkozik mostanában?

Minden jut eszembe tanár úr.
Olyan szép történeteket mondott a múltkor a bűnről, a lopásról, a hazugságról, arról hogy tanították magukat gyerekkorukban.
Hát a hazugságról, az ugye egy-egy nagyapa, vagy egy jó idős bácsi, s mind gyermek leültünk valahova s aztán odakerült s aztán jó kedvvel beszélt, ezelőtt jókedvűek voltak az emberek.
Igen?
Jókedvűek voltak.
De hát Pali bácsi, mi ketten amióta beszélgetünk nem sírt egyik se közülünk!
De tudja mit mondok, én azt figyeltem meg, már itt is változás van, mikor eljött a tél, azok a pacsirták, madarak nem repültek el, hanem télen trágyáztunk szánnal s a lógané ott megfagyott s képesek voltak napmelegibe, azok a pacsirták ott csipegetni a szemet ki belőlek, mert zabozták a lovat. S alig tavaszodott már a galambok turbékoltak, a pacsirta nemsokára megszólalt, mentek ki a határra a népek, hallotta az ember, itt énekel egy ember, szánt, túl a másik veti a zabot, túl énekel. A hangjáról megismerték, na, itt ez énekel s ott az énekel. Most kimehetsz, az én meglátásom szerint se pacsirta se galamb, mindjárt még verebet se látok mikor kivisznek, szarka is nagyon kevés. S akkor kimegy a mezőre, olyan csend van, itt egy traktor zúgás, túl esetleg egy óra múlva egy traktor zúgás, adjon Isten. Vagy egy ember énekeljen vagy jó kedvvel menjen, nem látom. Hol a hiba nem tudom, de ez elfigyeltem sokszor, itt a nép óriásilag meg van változva. Amikor gyermek voltam, olyan legényke, mielőtt be nem rukkoltam is s mikor hazajöttem is ötvennégyben. Még akkor is hol itt kaszáltak, itt énekeltek, hol túl takartak vagy valami olytan munkát végeztek, került egy-egy olyan ember amelyik jó énekes, szerette a mezei munkát. Például én is, ahogy kaszáltam én úgy nótára húztam a kaszát, még jobban is vágott (kacagja). Becsület szavamra. Continue Reading »

2011. július 12, kedd

A marosvásárhelyi kommunikáció és közkapcsolatok szakos diákok terepmunkájának első napja. A Csűrszeminárium – majd holnap.
Mindenki ott van a megbeszélt időpontban, a megbeszélt helyen: Tündér Ilona Vendégház, Csíkfalva falu 53 szám. A vendégfogadásra berendezett ház egykori lakói a hatvanas évek elején építhették ezt a „vinklis”házat, a csatorna díszítményén ott az évszám: 1963.
Az első, már aznapi feladat: az öt település közül háromban a számítógép-ellátottság, a bekötött internet-vonalak felmérése úgy, hogy a diákok minden családot felkeresnek. Mindenki megkapja a számára összeállított listát. Jöhet az ebéd: húsgombócos karalábéleves, székelykáposzta, sütemény. Utána megint egy kis eligazítás: hogyan számozzák a falusi települések házait, hol van az 1-es , és hol az utolsó házszám? Ugyanott, a falu végén, egymással szemben! Közben a számozás végigkacskaringózik az utcákon, de nincs páros és páratlan megoszlás.
Majd a polgármester, Balogh István fogad: bemutatja előbb a községet, majd az új polgármesteri hivatalt. Vacsora este 7 órakor, utána újra falubejárás késő estig. Erre a napra ennyi, és ez bőven elég. Continue Reading »

Ferencz Boglárka – Kommunikáció és közkapcsolatok szak, II. év

 Egy történet

 Este volt már nyolc óra… Jött a csorda. Én a szállás fele bandukoltam. S mint jól nevelt lány, aki ismeri a falu íratlan szabályait, mindenkinek köszöntem. Ez elég nehezemre esett, hiszen mint városon felnőtt lány, megszoktam már, hogy az ismeretlenekre rá se nézek, nem hogy köszönjek nekik.

Ennek a „mindenkinek köszönésnek” az a hátránya, hogy sokan szóba elegyednek veled, te meg kénytelen vagy, ha el akarod nyerni bizalmukat, válaszolgatni, hiába korog a hasad, hiába sietnél már vacsorázni, az illendőség úgy kívánja, hogy válaszolj.

Az nap is ilyen formán tartottam a szállás fele, igen ám, de jött szembe egy gazda, aki épp hajtotta a teheneket haza fele. Köszöntem. Ő fogadta, de nem tudott csak úgy elmenni mellettem, úgy fúrta az oldalát a kíváncsiság, hogy én ki vagyok, mi járatban jöttem, hisz, úgy-e, ismeretlen voltam. Hát meg állított, hogy megtudja. Én készséggel válaszoltam is neki, és azzal mentem volna. Igen ám, csak ez nem így működik, ha már megálltam. Szó szót követett, még a szülővárosom is előkerült, aztán a rokonság, kije lakik ott, ismerem-e ezt vagy azt. Mindezt megszínezve egy-két viccel. Nagyon jópofa bácsika volt, de közben az idő telt, a hasam meg jelzett, hogy most már aztán nagy szükség lenne arra a vacsorára.

Na, mondom, most már megyek, mert mindjárt kilenc óra, és lekésem a vacsorát. „Jaj, azt kár lenne lekésned (közben már tegezett is), menjél, de ha mégis az nélkül maradnál, gyere vissza, s majd mi adunk neked vacsorát.”- mondta a gazda.  Jó, mondom, de vigyázzon, mert ha lekésem, akkor tényleg visszajövök. Ezt nevetés követte aztán elbúcsúztunk, s én futólépésben szedtem a lábamat a vacsora hívó szavára.

Szekérrel a táncba

 Péntek este volt. A lovak befogva a szekérbe. A hold fénye szolgáltatta a hangulatvilágítást. Mindenki indulásra készen várt. Aztán elindult a szekér a népes csapattal a jobbágytelki néptánc tábor fele. Rázendítettünk a nótára: „Sári néni papucsa…” Így vonultunk végig a falun. Kíváncsi szempárok követtek minket a függönyök mögül, a kapukból és kertekből, volt, aki integetett is.

A szokatlan csapatot, a tanárunk követte robogóján, ő volt a sereghajtó. A kocsist is fogta a figura. Hátra fordulva viccelődött velünk, igen ám, csak így nem nézte az utat, s ez azzal járt, hogy bár a ló kikerülte a gödröket, a szekér kereke mégis belement.  Fájt is a fenekünk, úgy mintha kiporolták volna. A kocsis ezt láthatóan élvezte.

Amikor megérkeztünk a néptánc táborba, és a bejutási akadályokat is leküzdöttük (belépő fizetése), a hangulat már a tetőfokán volt. A teremben a zenészek húzták a talpalávalót. A táncosok, köztük számtalan fiatal, csak úgy ropták a táncot. Élvezet volt nézni őket. Már-már éreztem, hogy, na, most én is rögtön táncra perdülök. Érezhettem én, mert amatőrként táncpartner hiányában meg sem közelíthettem a forgatagot, inkább a falhoz tapadva gyönyörködtem bennük.

Szó szerint, izzott a levegő. Ugyanis olyan meleg volt bent, hogy levegőt is alig lehetett kapni. De én akkor is tűrtem, csak hogy részese lehessek ennek a kavalkádnak. Részese legyek ennek a csodálatos, magával ragadó táncnak, mely értékeinket tartja életben.

Az Erdély területének nagy részét borító közép- és magashegységek kedvező feltételeket biztosítottak a nagy kiterjedésű fenyvesek és lombos erdők kialakulására. Még a 19. század második felében is a hasznosítható földterület több mint felét, körülbelül 2 millió hektárt erdő fedett. Continue Reading »

égig érő fa

A fa mint az élet (zöld ág) és a halál (száraz ág), a maszkulin (törzs) és feminin (odú), az örökös növekedés és megújulás egyetemes szimbóluma széles körben ismert. A világfa vagy égig érő fa világok határán helyezkedik el, világokat köt össze: koronája az égbe nyúlik, gyökerei pedig az alvilágba érnek. Continue Reading »

Tündérek nyárádmenti "mulatóhelye"

AZOK a tündérek a rengeteg erdő mélyén laktak, széllel jöttek, széllel mentek, ágak hegyén jártak, és elragadták, meghordozták, megtáncoltatták azokat a közönséges embereket, akik útjukba kerültek. Continue Reading »

Az V. Csíkfalvi Csűrszemináriumok témája a fa. Az ENSZ szerint 2011 az Erdők Éve és idén a fenntarthatóság jegyében a fa társadalmi, gazdasági és ökológiai vonatkozásairól beszélnek előadóink.

Helyszín: Csíkfalva 53. szám, Tündér Ilona vendégház csűrje

Időpont: 2011. július 13-16., naponta 18.00 órától

Minden érdeklődőt szerettel várunk egy kis kikapcsolódásra a Tündér Ilona völgybe!

Program:

Szerda, 2011. július 13., 18.00 óra
Az erdősültség kialakulása a Kárpát-medencében – Dr. Füleky György, Szent István Egyetem, Gödöllő
Éghajlatváltozások és erdő viszonya – Dr. Makkai Gergely meteorológus, Marosvásárhely
Az erdő, a fás környezet szerepe a vízgazdálgkodásban – Dr. Hajdu Zoltán környezetvédelmi szakértő, Focus-Eco Központ

Csütörtök, 2011. július 14., 18.00 óra
Vad- és telepített gyümölcsösök – gyümölcstermelés – Péter Pál, Sapientia EMTE Gazdaság- és Humántudományok Kar, Csíkszereda
Fa, díszfa, kertépítés ma – Kentelky Endre, Sapientia EMTE Kertészmérnöki szak, Marosvásárhely
Erdő mint mitikus környezet. Tündérvilág – Dr. Gagyi József, Sapientia EMTE, Kommunikáció és közkapcsolatok szak, Marosvásárhely

Péntek, 2011. július 15., 18.00 óra
A fa a népi kultúrában – Vajda András néprajzkutató
Erdőgazdálkodás a Bekecsen. Erdő és falu együttélése – erdő kezelése, a fa hasznosítása – Birtok György, Maros Közbirtokosság adminisztrátora, havasgazda, Nyárádremete; Lázár Antal, a Maros Közbirtokosság Erdészeti Hivatalának vezetője; Lokodi Imre erdész, Vármező

Szombat, 2011. július 16., 18.00 óra
Fafeldolgozás. Építkezés, szerszámkészítés, bútorkészítés egykor és ma – Kádár Balázs asztalos, Nyárádszereda
Fából épített örökség, fafaragás – mai helyzet -Kilyén Domokos, Bíró János

Alternatív programok:
Kirándulás Jobbágytelkére, a Marosszéki népzene és néptánctáborba
Kirándulás Mikházára, ferences kolostor és Csűrszínház meglátogatása
A Só Útjának bejárása – gyalog vagy biciklivel
Bográcsozás a Tündér Ilona völgyében

A Csűrszemináriumon való részvétel ingyenes. Utazással, szállással és étkezéssel kapcsolatos útbaigazítást kérni, illetve jelentkezni 2011. július 6-ig lehet e-mailen: csikfalvicsurszeminariumok@gmail.com

A személyenként napi szállás és étkezés átlagosan 15-20 Euróba kerül.

Csíkfalva község a gyönyörű Nyárádmentén van. A községhez 5 falu tartozik: Csíkfalva, Jobbágyfalva, Nyárádszentmárton, Búzaháza, Vadad, amelyek biciklivel vagy gyalog bejárhatóak.

Older Posts »