A Csíkfalván eltöltött napok legtöbbet mondó kijelentése így hangzott: „Ezt a hetet nem nyári gyakorlatnak kéne nevezni, hanem fonó tábornak.” Van ebben némi igazság, hiszen az első naptól az utólsóig az arra járók a Sapientiás diáklányok hajkoronáit is megcsodálhatták.
A diáklányok hajának szépségéről hozzáértő kezek gondoskodtak. Az átmeneti fodrásznőink mindannyiunknak örömet okoztak tudásukkal, és persze türelmükkel. A változatos hajfonatokért sorban álltunk, mindenki arra várt, hogy az ő fejére is valami különleges fonat kerüljön. Ez a munka nem csupán hozzáértést és türelmet, hanem kreativitást is igényelt, hiszen nem csak egyszerű hármas fonást, hanem a hajfonatok ezer féle variációit láthattuk. Az egész hetet az elmúlt korok divatját idéző frizurák színesítették. Habár elsődleges célunk nem az volt, hogy a falubeli bácsik szívesebben beszélgessenek velünk a frizuránik miatt, mégis remélem, hogy ezek a frizurák jó érzéseket ébresztettek a falubeli emberekben, eszükbe juttatva fiatalságukat. A hajfonatok készítése az unaloműzés egyik visszatérő motívumaként is jellemezhető. Így utólag visszagondolva nem tudom eldönteni, hogy beszelgetés közben hajat fontunk, vagy hajfonás közben beszélgettünk, hiszen mindkettő elég fontos szerepet kapott a kikapcsolódásban.
Mindenkinek ajánlom, hogy mielőtt táborba megy, tanuljon meg fonni, vagy legalábbis ne vágassa le a haját, hiszen kitűnő időtöltés lehet a hajfonatok készítése. A fiúk meg vigyenek magukkal kártyát vagy focilabdát, hogy amíg a szemeket gyönyörkodtető hajkoronák elkészülnek, addig se unatkozzanak!
Simon Mária Magdolna